Olvasson durva libsi propagandát a civilekről! Szemelvények a 24 éves Orbán Viktor szakdolgozatából, amelyet a lengyel állampárt és az akkor kibontakozó civil társadalom konfliktusáról írt.

"..a civil társadalom a kiharcolása után sem volt "adottságnak" tekinthető, abban az értelemben, hogy létezését ne kérdőjelezték volna meg. Minden egyes párt-Szolidaritás konfliktus értelmezhető olyan konfliktusként, amelyben a civil társadalom határának kiterjesztése, illetve visszaszorítása volt a tét."

- írta 1987 márciusában az akkor huszonnégy éves Orbán Viktor az egyetemi szakdolgozatában. Az idézetből kitűnik: kemény vitának nézne elébe az éppen a civilek "kitakarítására" készülő miniszterelnök, ha szembe találná magát harminc évvel ezelőtti önmagával.

A fiatal, pályakezdő Orbán ugyanis érezhetően cseppet sem volt a civil társadalom ádáz ellenfele. Ellenkezőleg: az ELTE jogi karán a "Társadalmi önszerveződés mozgalom a politikai rendszerben (a lengyel példa)" - címmel írt munkájában részben az 1981-ben felszámolt lengyel Szolidaritás rövid történetét, illetve annak politológiai elemzését mutatta be, a mozgalmat pedig úgy értékelte, mint ami hozzájárult a civil társadalmi élet kialakulásához, illetve a "társadalom felszabadításához".

Így ha áttételesen is, Orbán dolgozata a civil társadalom kialakulásának az akkori lehetőségeit is latolgatja.
Orbán műve kemény, tudományos szintű munka - egyébként messze meghaladja az átlagos egyetemi szakdolgozat színvonalát - a szerző, Orbán pedig érezhetően igen alaposan elmélyült a témában. Mit szépítsük, minden következetes, elvi liberális polcán kötelezően helye lenne Orbán Viktor dolgozatának!

Innen át is adnánk a szót Orbán Viktornak, annyival, hogy a nehéz, társadalomtudományi szakzsargonnal teletűzdelt szöveg mellé néhol magyarázó jegyzetet biggyesztettünk, ám úgy, hogy ne torzítsa el az eredeti szöveg értelmét. (a teljes szakdolgozat itt)

A dolgozat első, elméleti alapvetéseket tartalmazó részében Orbán elsősorban azon rágódik, hogy az állam uralta politikai mezőben egyáltalán lehet-e civil társadalomról beszélni?

"Nem beszélhetünk hagyományos értelemben (Nyugaton kialakult) civil társadalomról a szocialista politikai rendszerekben. Hiányzik a fogalom klasszikus értelemben vett használatához a társadalmi alrendszerek funkcionális elkülönülése és hiányzik az államban testet öltő polgári egyenlőség is."

Mivel a szocialista társadalomban fogalmi értelemben nem létezhet civil élet így Orbán fel is teszi a kérdést:

"Tekinthető-e az egyének "mindennapi életének" az összessége civil társadalomnak? Nyilvánvalóan nem. (...) A civil társadalom klasszikus értelmének fogalmi tartozéka a polgári létszféra strukturáltsága.."

Vagyis Orbán írását méltatlanul leegyszerűsítve: civil élet csak ott létezhetnek ahol az állam nem dumál bele az állampolgáraik mindennapjaiba, így lehetőséget nyújt számukra, hogy megszerveződjenek.

Innen nézve logikus, és a nehézkes politológiai nyelvezeten át is érezhető, hogy a fiatal Orbánnak milyen lesújtó lenne arról a véleménye arról, ha mondjuk egy pártállam saját "mozgalmakat" próbál létrehozni. Hallgassuk csak!:

"Legpontosabban (...) a mozgalmi szektor pártosításáról beszélhetünk. Kérdés, hogy nem lenne e következetesebb a monopolizálás helyett a mozgalmi szektor megszüntetéséről beszélni, hiszen egyfelől a kommunista párt és az általa engedélyezett és ellenőrzött mozgalomjellegű kezdeményezéseken kívül más mozgalmak nem jöhetnek létre, másfelől a párt intézményesedése olyan átfogóvá hogy már nem tekinthetők mozgalomnak."

Nesze neked CÖF!

De lesz ezek után keményebb is. Orbán ugyanis a szocialista rendszerek és a mozgalmak viszonyrendszerét elemezve megállapítja, hogy amennyiben az állampártok egyes mozgalmakat ugyan bekebeleznek, ám ezzel előfordulhat, hogy a társadalmi mozgalmak így hozzájárulnak a rendszer demokratizálásához. Ha azonban:

"...a politikai rendszer struktúrája zárt, akkor nem képes felszívni a társadalom intézményesített érdekközvetítő rendszerén kívül jelentkező célokat, igényeket."

Eláll a lélegzet. Halkan mondom: az ilyent úgy hívják, hogy zárt társadalom. Ellentéte pedig a nyitott társadalom. Egy másik nagy politikai gondolkodónál is rendszeresen megjelenik ez a gondolatmenet, ha nem is szocialista államközpontú rendszerekre vonatkoztatja, ám ez elméletének, sőt életművének is a központja.

Igen, ő. Soros György sem mondhatná szebben, ahogy Orbán:

"zárt struktúrájú politikai rendszerekben nem a kormányzat illetve a párt által válaszotott megoldással szembeni ellenvélemények jelentik a válságot, hanem a tiltakozás, az alternatív megoldás artikulálása, illetve annak nyilvánosság elé kerülése."

Lehet, hogy nem véletlenül tesz meg mindent a mai Orbán Viktor, hogy beszántsa a demokratikus sajtót?
Dolgozatának következő része már inkább a hetvenes évek végi Szolidaritás mozgalmi szervezetének és eszmetörténetének az elemzése. Egy kis részt - bár nem tartozik a civil mozgalmak problémaköréhez - kiemelnénk.

Ennél alaposabban ugyanis senki sem írta körbe egy pártállami rendszer válságát. A lengyel pártállam hetvenes évek végi megingását Orbán azzal magyarázta, hogy:

"A gazdaság teljesítőképessége és a szabadjára engedett fogyasztói étvágy közötti szakadék állandóan növekedett.(...) A kormányzat elvesztette központi ellenőrző képességét és később maga a párt is elismerte, hogy a nyomás csoportok (sic!) befolyásolták a beruházási politika alakulását."

Hangsúlyozom még egyszer: nem, ez nem Schiffer András valamelyik tetszőleges parlamenti beszédéből van, hanem Orbán Viktor írta. És a leírás időpontjában Orbán kollégiumi szobájában bizonyos Simicska Lajos hortyogott a másik ágyon.

A dolgozat következtetéseiből jól kiolvasható, hogy a (fiatal) Orbán szerint milyen alapvető jelentősége lehet az állammal szemben fellépő civil mozgalomnak:

"A Szolidaritás felszínen maradása azt a tanulságot is hordozza, hogy egy mozgalom elsődleges feladata a közhatalmi szféra visszaszorítása, szabad szerveződés terepének kialakítása."

Németh Szilárd körülbelül ezen a ponton fordult volna le dülledt szemmel a székről. Még szerencse, hogy Orbán konzulense (az azóta háttérbe szorított) Harvardot is megjárt bibós tanársegéd Fellegi Tamás volt és nem Németh Szilárd. (Németh ekkortájt egy csepeli iskola képesítés nélküli tanítója volt, szóval nem is lehetett volna.)

Pedig a fiatal kócos lázadó Orbán még ezen is tovább megy:

"..a civil társadalom, azonban kiharcolása után sem volt "adottságnak" tekinthető, abban az értelemben, hogy létezését ne kérdőjelezték volna meg. Minden egyes párt-Szolidaritás konfliktus értelmezhető olyan konfliktusként, amelyben a civil társadalom határának kiterjesztése, illetve visszaszorítása volt a tét."

Orbán szerint a civil társadalom megteremtése - Tourane-t idézve - nem más mint a társadalom felszabadításáért folytatott küzdelem. Így (az azóta az államigazgatásból Fidesz által kiszorított) Szabó Mátéval egyet értve úgy látta:

"Ennyiben a Szolidaritás megjelenéséhez kapcsolható a "mindennapi életnek" a civil társadalom felé való elmozdulása."

Sőt, jegyezzük meg egy ponton a fiatal Orbán egészen kemény állításokat is tesz, legalábbis hasonlókért 1987-ben is komoly retorzió járhatott volna. Illetve lassan ma is:

"Az állam-párt-egyén hagyományos viszonyrendszerének a megbontása a másik feltétel, amely nélkül nem képzelhető el a civil társadalom hosszútávú és garantált fennmaradása."

Mit lehet lezárásnak mondani? Különösen, hogy harmincvalahány évvel később ugyanez az ember egy pártállam élén azzal véli a hatalmát bebiztosítani, hogy elrendeli a civil mozgalmak felszámolását. Vagy ahogy Németh Szilárd nevű csicskása fogalmazott ízlésesen- kitakarítását?

Mivel lehet egy ilyen rövidlátó politikai lépést kommentálni?

Nos, a válasz ott van Orbán Viktor dolgozatának végkövetkeztetésében.

" A (lengyel állampárt - B.Z.) a mozgalmak követeléseinek az adaptálása helyett a fennálló társadalmi - politikai struktúra fenntartását értékelte fontosabbnak, ami egyet jelentett a mozgalmak totális felszámolásával, illetve föld alá szorításával. Ezzel azonban a válság objektív alapjai csak további elemekkel gyarapodtak és ez az, ami aggodalommal töltheti el Lengyelország sorsának alakulását figyelemmel kísérőket."

Igaz, a fiatal Orbán 1987-ben még nem tudhatta, hogy a Szolidaritás a következő évben újra működni kezd, majd a 1989-es választásokon tönkreverik a kommunista pártot, a vezető Lech Walesa pedig köztársasági elnök lesz, akinek azóta alaposan meg van a véleménye az időközben illiberális állapárti-fanná öregedett Orbán eszmei társának számító Kaczynskiről is.

Írta: Batka Zoltán

Kövess minket a Facebookon!