Marcsika története egy az egyben a mai magyar politika és társadalom története, csak kicsiben. Arról szól, hogy hogyan tudja egyetlen, primitív, faék egyszerűségű csaló maga alá tiporni egy közösség elitjét, kiforgatva őket mindenükből.
Batka Zoltán vendégírása a Nyugati Fényen.
És mellesleg milyen az, ha nincs oknyomozó helyi média sem, amelyik időben figyelmeztetett volna. A seggnyaló, önkormányzati fenntartású helyi lapok nyilván egy ujjal sem mertek hozzányúlni a jó helyi politikai kapcsolatokkal rendelkező Marcsikához.
Azonban aki kicsit is használja az agyát, vagy legalább google-zik egyet, annak sajtó nélkül is tudnia kellett volna, hogy Marcsika hazudik, mint a vízfolyás.
Lehetetlen hosszú éveken át, folyamatosan évi 18 százalékos hozamot kifizetni. A Kun-Mediátornak pedig nem voltak semmiféle látható befektetései.
Karcagon az emberek nem törődtek ezzel. Hordták a pénzt zsákszámra Marcsikához. Kikapcsolták az agyukat és helyette működött a hit és a tömegpszichózis.
A vidéki Magyarországon iszonyúan erős a közösségi kapcsolatok szerepe. Falvak, városok társadalma ezekre az emberi kapcsolatokra támaszkodva éltek túl agyalágyult rezsimeket. (pl. így fogják túlélni a mostanit is)
Azonban ha egy csaló el tudja érni, hogy a helyi közösség higgyen neki, úgy a dolog a visszájára fordítható és a közösség immáron öngyilkos buzgósággal fog a csaló érdekében munkálkodni.
Ez valahogy így működik: ha a szomszéd hisz Marcsikának, akkor nekem is hinnem kell. Ha ugyanis nem hiszek neki, ám a szomszéd (és a lakóközösség igen) akkor meghazudtolom a szomszédot és a környezetemet.
Ráadásul a vidéken a hétköznapi praktikum ma is mindenféle hiedelmekkel keveredik, az egészséges szkepszis a hitetlenség jele. És ez a gondolkozási rendszer könnyen "átbillen" a hiedelmek felé. Ha pedig valaki hitetlen, az nagyon könnyen áruló lesz a hívő közösség szemében.
Tehát ha a közösség origójának számító Marcsikát kritizálom, úgy könnyen kikerülök abból a körből, ami vidéken adott esetben a túlélést jelenti.
Marcsika voltaképpen nem csinált semmi rafináltat. Nem volt Wall Street farkasanyója, egyszerű volt mint a raklap, hazudott folyamatosan, szemrebbenés nélkül, közben családjával, öltözködésével rájátszott a tekintélyes (ízléstelen) vállalkozóhölgy megjelenésére. Ennyi.
Azután matematikai okokból kipukkant a lufi.
Az emberek most látnak egy Belize-ből hazahurcolt lebarnult, bandzsa vénasszonyt. A károsultak, köztük egyébként helyi jogászok, közgazdászok most eszmélnek rá, hogy a büszke, nyakas kun város díszpolgársága lényegében egy vécésnéninek dobálta oda milliárdjait aki utána felélte, elnyaralta azt.
Kérdés, hogyan tudja majd azt a közösség magának feldolgozni, hogy egy nem török, nem tatár vette el a felhalmozott kincseit, hanem egyetlen, fegyvertelen, teljesen középszerű vénasszonynak adtak oda mindent és maguktól. Az előzmények ismeretében jó eséllyel még irracionálisabb válasz fog születni.
Na, pontosan történik Magyarországon és ez fog történni a Fidesz országlása után is.
Kövess minket a Facebookon is!
A Nyugati Fény az ország egyik legolvasottabb tényfeltáró és véleményblogja.
Függetlenek vagyunk a pártoktól, de határozott értékrenddel bírunk: a demokratikus jogállamban, a nyugatos értékekben hiszünk.
Egy öntudatos társadalomért dolgozunk, amelyik jól tájékozott a tényekről és átlátja az összefüggéseket.
Oldalunkat nem támogatják sem pártok, sem oligarchák. Kizárólag becsületbeli "előfizetőink" adományaiból működünk.
