Egy szavatokat sem hiszi már a nép, ez az igazi tragédia

2016. szeptember 26. 11:45 - Első Kézből

A migránsos népszavazás előtt egy héttel barkácsbomba robbant a belvárosban.

A detonációban két rendőrjárőr megsérült, állapotuk stabil. A rendőrség 16 órával az esemény után szólalt meg először, annyit mondtak: a robbantó kifejezetten a két rendőrre utazott, őket akarta „kivégezni”. Továbbá adtak egy elnagyolt leírást az elkövetőről, de képet nem közöltek róla, pedig a környék tele van térfigyelő kamerákkal.

A robbanás körül furcsa kérdőjelek gyűlnek, és nincsenek megnyugtató válaszok.

  • Hogy kerültek a helyszínre civil ruhás rendőrök azonnal a robbanás után?
  • Miért akar bárki megölni két fiatal kisrendőrt? Miért ér ez meg neki 25-30 év fegyházat?
  • A rendőrség miért nem tisztázta egyértelműen, hogy terrorcselekmény történt-e vagy sem? Egy ilyen felfokozott hangulatban az emberek megnyugtatása lenne a legfőbb cél, nem?

terez-krt.png

A Nyugati Fény nem fogja felderíteni ezt a bűnügyet és nem is vállalkozunk találgatásokra. Mi szeretünk a tényekből kiindulni.

Van itt viszont egy jelenség, amiről beszélnünk kell, és erre világosan rámutatott az ügy.

A lakosság többsége nem hisz már a kormánynak és a kormány alá rendelt rendőrségnek.

Mondhatnak ezek bármit, az emberek meg lesznek győződve az ellenkezőjéről és a legrosszabbat feltételezik Orbánékról.

Tünetértékű, hogy a kommentelőktől a hivatásos megmondóemberekig rögtön az önmerénylet teóriája ugrott be mindenkinek.

Súlyos bizalmi válságban van az a kormány, amelyikből simán kinézi a saját népe, hogy képes egy ilyen aljasságra, csak azért, hogy növelje a hisztériát és a részvételt a népszavazáson.

A lakosság többsége cinikusan körberöhögi már ezt a hatalmat és ezt a rendőrséget. Eljátszották már a hitelességüket Pintérestől, TEK-estől, mindenestől. De mi lesz, ha egyszer tényleg jön a farkas, és senki nem fog már hinni a notórius riogatóknak?

Ha tolvaj gazembereknek tartja is az ország a hatalmon lévőket, egy minimális hitelességgel rendelkezniük kellene: hogy a lakosság nem nézi ki belőlük, hogy emberi életekkel is képesek játszani a hatalmuk érdekében.

A Fideszről ezt a minimális jó szándékot sem feltételezi már az ország jelentős része, és ez tragikus, életveszélyes.

Ahol ilyen bizalmi deficit van a lakosság és a hatalmon lévők között, ott egyszerűen nem lehet normálisan élni, nyugodtan építkezni, hosszú távra tervezni.

Orbánéknak menniük kell, mert addig sem fejlődés, sem béke nem lesz ebben az országban.

Lájkolj minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

123 komment

"Szégyelld magad, Gábor! Ezt liberálisként mondom!" - torkig vannak a sajátjai Fodorral

2016. szeptember 23. 16:14 - Első Kézből

Úgy tűnik: Fodor Gábor most iratkozott ki végleg az ellenzékből. A népszavazáson Orbán hatalmi céljait segítő viselkedését már nem bocsátják meg neki a baloldali szavazók. A Facebookon a saját követői árulózzák le.

Az ellenzék rég látott egységbe forrt abban, hogy ezt a parasztvakítást nem szabad érvényes szavazattal legitimálni.

Vagy távolmaradással (MSZP + DK + Együtt + PM + Moma), vagy érvénytelen szavazattal (Kétfarkú Kutya, Helsinki Bizottság, TASZ), de fityiszt kell mutatni Orbánék hazug trükkjének.

Hiszen a valóságban szó sincs sem kötelező kvótáról, sem "kényszerbetelepítésről".

Az ellenzék felismerte: az egyetlen esélye kihúzni az ügy méregfogát, ha egy teljeskörű bojkottal sikerül érvényteleníteni ezt a kutyakomédiát.

Orbánnak a saját szabályai szerint 4,1 millió érvényesen szavazó emberre van szüksége, hogy érvényes legyen a népszavazása.

Tehát mindenki, aki elmegy és érvényes szavazatot ad le, a Fidesz céljainak kedvez.

fodor-szegyen2.png

Ezt nagyjából minden ellenzéki szereplő felfogta, leszámítva Fodor Gábort, aki szembeköpve a teljes ellenzéket a részvétel mellett agitál Orbán kamunépszavazásán, és ezzel hetek óta körbe is haknizza a médiát. Miközben mérhető támogatottsága nincs, nem képvisel senkit. Annyit számít a szava, mint egy átlag járókelőé.

Még ennél is magyarázhatatlanabb, hogy Fodorék 10 millió forintos hitelt vettek föl (!), hogy a részvétel mellett kampányoljanak, és segítsék Orbánnak összehozni az áhított 4,1 millió érvényes szavazót.

Úgy tűnik azonban: a választópolgárok átlátnak a szitán, nem hatja meg őket Fodor kampányszövege. Szétnéztünk Fodor Gábor Facebook-oldalán, ahol saját követőinek 80-90 százaléka küldi el a pokolba a liberális pártvezetőt.

Az alábbi reakciókat kivétel nélkül Fodor hivatalos Facebook-oldaláról szemléztük, az elmúlt napokból:

 

fodor2.png

fodor6.png

fodor7.png

fodor8.png

fodor4.png

 

Elnézve a reakciókat, Fodor talán végleg elvesztette az ellenzéki tábor szimpátiáját. A baloldali szavazók nem fogják megbocsátani neki, hogy sunyi módon Orbánt segíti egy ilyen fontos hatalompolitikai ügyben.

Fodor Gábor végleg kiiratkozott az ellenzékből.

Kövess minket a Facebookon!

Kérjük, támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

 

14 komment

Az MSZP miért hagyja elcsalni a népszavazást Orbánnak?

2016. szeptember 19. 20:07 - Első Kézből

Egyetlen ellenzéki tag sem lesz a szavazatszámláló bizottságok többségében - derült ki hétfőn.

A pártok péntekig delegálhattak tagokat a bizottságokba. A jogszabály szerint csak a parlamenti frakcióval rendelkező pártok küldhettek embert, tehát a kormánypártokon kívül a Jobbik, az LMP és az MSZP.

A kisebbek (Együtt, DK) nem, mert nincs frakciójuk.

A józan paraszti logika azt diktálná, hogy a pártok minden választókörbe delegáljanak tagot, hiszen így a saját embereiken keresztül ellenőrizhetik a szavazás tisztaságát, részt vehetnek a jogviták eldöntésében.

orban-molnar.png

Ehhez képest óriási ziccert hagyott ki az MSZP, ami józan ésszel megmagyarázhatatlan.

A szocialisták a több mint 10.000 választási szervbe összesen 3.811 delegáltat küldenek, ami azt jelenti, hogy a szavazatszámláló bizottságok többségében egyetlen ellenzéki tag sem lesz.

A pontos számok így néznek ki:

Fidesz 13.122,

KDNP 239,

Jobbik 170,

LMP 41,

MSZP 3.811 delegált.

(a szabályok szerint a parlamenti frakcióval rendelkező pártok szavazókörönként 2-2 embert küldhettek)

És akkor tényleg nehéz higgadtan megszólalni. Végignéztük az MSZP bénázását a kampányban arról, hogy IGEN, NEM, NEMIGEN, továbbá "egyetértünk Orbánnal, de mégse", valamint "nem veszünk részt, de nem bojkottálunk".

Nem csoda, hogy a kutatások szerint az MSZP szavazói vannak a legjobban összezavarva, a többi választó nagyjából fegyelmezetten követi a pártja kérését.

Most meglett volna a lehetőség, hogy az MSZP - ha már a kampányt elszúrta - legalább ott legyen a szavazókörökben és ellenőrizze a választások tisztaságát. Hangsúlyozzuk: ez nem pénzkérdés. Frakcióval rendelkező pártként törvény adta joguk lett volna mindenhová saját embert delegálni, de ez sem sikerült.

Igen, arról a pártról beszélünk, amelyik oly büszke az országos szervezettségére és amelyik állítólag kormányt akar váltani.

Amikor júniusban megválasztották Molnár Gyulát, azt írtuk: az MSZP kapott vele egy utolsó esélyt. Három hónap telt el azóta, és az új vezetés nem barmolt el sokmindent, csak amit lehetett. Meg még egy picivel többet.

A szocialistáknak jó lenne most már színt vallaniuk, mert egymillió ember hite és bizalma - az nem játék.

Gyula, nem unjátok még a pancserkedést? Vagy tényleg ennyire vagytok képesek?

Lájkolj minket a Facebookon is!

Kérjük, támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

17 komment

A Fidesz áterőszakolta a saját hazug legendáját 2006-ról. Már mindenki az ő hisztériájukat fújja

2016. szeptember 17. 14:36 - Első Kézből

Tíz éves az őszödi beszéd. A zártkörű szónoklat első értelmezését elvégezte a vágóasztal. A 25 perces szövegből pár kiragadott részletet darált orrvérzésig a média.

Azt a pár, szándékosan túlzó és trágár mondatot, amellyel ki tudták provokálni a képmutató társadalom műfelháborodását - hiszen ez utóbbinál semmit nem imádunk jobban mi magyarok.

Azt a 3 félmondatot szajkózza az őszödi beszédből azóta is a fideszes papagájkommandó, a magukat függetlennek lódító megmondóemberek, és mindenki, aki gyávaságból, fantáziátlanságból kényszeresen behódolt a manipulált közhangulatnak.

Akik szándékosan egy mukkot nem akarnak felfogni a 25 perces beszéd üzenetéből. Akik önérzetesen játsszák a hülyét, és még büszkék is rá.

gyujtogatook.png

Gyurcsány beszéde arról szólt, hogy itt vagyunk 2006-ban egy megnyert választás után, és történelmi lehetőségünk van rá, hogy kirángassuk az országot a gyáva semmittevés és a mocskos korrupció posványából.

Arról szólt, hogy Gyurcsány gyakorlatilag megfenyegette a párttársait, hogy vagy szakítanak a Puch Lászlók, Baja Ferencek, Boldvai Lászlók velejéig rohadt, köztörvényes világával, vagy ugyanennek a mocsoknak a folytatásában őrá ne számítsanak. („Ahhoz másik madám kell.”)

Ami a direkt túlzó, önostorozó részeket illeti: bevett retorikai eszköz, hogy ha valami radikális fordulatot akarunk kikényszeríteni, akkor szándékosan sötétebbre festjük a múltat, hogy ezzel is sürgessük a változást.

Utólag elmondhatjuk: Gyurcsány vereséget szenvedett abban, hogy megtörje az MSZP erős embereinek (vagy inkább: gazembereinek) uralmát a párton belül. Hogy átlátható pártfinanszírozást teremtsen, hogy felszámolja a Fidesszel lepacsizós mutyitempót.

Látszólag ő szenvedett vereséget, de valójában a társadalom veszített azzal, hogy a szocialisták elszabotálták a megtisztulást és a reformokat. Rohadtul nem itt tartana az ország, ha annak idején megvalósulnak az őszödi beszéd reformjai.

Az elkövetkező hetekben sokat fogunk hallani a 2006-os őszi eseményekről. Ám szinte mindegy, hogy jobbos, balos vagy független médiát nézünk: mindenhonnan ugyanaz a manipulált értelmezés fog az arcunkba dőlni (tisztelet a csekély számú kivételnek).

A Fidesz elképesztő nyomulással és kíméletlenséggel áterőszakolta az országon a saját hazug hisztériáját 2006-ról.

Kutatások vannak róla, hogy 2006 őszén a lakosság többsége még a rendőrökkel szimpatizált és a törő-zúzó csőcseléket ítélte el. Hiszen látta a képsorokat, ahol az önmagukból kivetkőzött zavargók autókat gyújtogattak, Molotov-koktélokat hajigáltak, és az élet kioltására alkalmas vascsövekkel, betondarabokkal, utcakövekkel dobálták a rendőröket.

Azóta erről egy büdös szó nem esik, viszont köszönhetően a fideszes papagájkommandónak, kiegészülve a Morvai-Schiffer-segédcsapattal, már mindenki „szemkilövető” Gyurcsányról halandzsázik.

Pedig a kettő között nem történt semmi, csak lezajlott a narratívák háborúja. A Fidesz kíméletlen erőszakossággal végigverte a saját hazug értelmezését az országon. Identitást és legendát épített abból, hogy a „diktátor” Gyurcsány „megverette” a saját népét, kilövette a szemüket.

És itt nem számít, hogy gumilövedékkel nem lehet távolra célzott lövést leadni; nem számít, hogy a rendőrségnek nyugaton is joga van nem csak gumilövedéket, de akár éles lőszert is használni a zavargások megfékezésére.

Nem számít az sem, hogy semmilyen bizonyíték nincs (mert nem is lehet) arra, hogy Gyurcsány szemek kilövését kérte volna a rendőrségtől. Micsoda őrült feltételezés, majd pont ez hiányzott neki, nem volt elég baja enélkül is.

De a pszichózisban nem számítanak a tények: csak az, hogy kinek erősebb az elbeszélése. Idővel a legblődebb mese is valósággá nemesedik, ha sokszor és kellő átéléssel ismételgetik.

Mert aki uralja a nyelvet, az uralja az emberek gondolkodását és az uralja az országot.

Ezt kell megtanulnia az ellenzéknek, ha még valaha ebben az életben le akarja győzni a Fideszt.

Ha tetszett a cikk: Támogasd a Nyugati Fényt – a valódi ellenzéki médiát!

234 komment

Sebestyén Eszter: Maradandó fogyatékosságot szereztem alapjogom gyakorlása közben (+ röntgenfelvételek)

2016. szeptember 16. 12:34 - Első Kézből

Szerzőnk: Sebestyén Eszter (civil aktivista, Ligetvédők-alapító)

Előző rész: Így találkoztam az észak-koreai rendőrséggel Orbán Magyarországán

Törvénytelen adatgyűjtés és maradandó fogyatékosság

A rendőrség szerint van egy férjem, akiről nem tudják, hogy a kiértesített, vagy aki bejött érdeklődni, mindenesetre szerencsére egy másik rendőrségi papír arról árulkodik, hogy hajadon vagyok és egy gyereket egyedül nevelek mindössze 120.000 forintból.

Egyszer nagyon szeretném megtudni, hogyan gyűjtötték be ezeket az információkat, egész pontosan adatokat, amikből következtetés útján információkat gyártottak.

És itt szinte mindegy is, hogy valósak vagy sem, mivel ha az egyik valós, a másik nem lehet az, vagy egyik sem az. Mert itt a lényeg: az adatszerzés módja.

Ez az a pont, ami miatt egészen biztos, hogy van ügyemben politikai szál, noha megjegyzem, ahogy a cikket kezdtem, rengeteg balfaszság, szakértetlenség, együgyűség van a történetben. A kettő együtt igazán gyönyörű, mi több, lelkesítő és paradicsomi.

A másik, ami politikai szálra utal, hogy amikor állítólag bűncselekményt követtem el, az oda kiérkező rendőrök főnöke (hivatalosan: szolgálatirányító parancsnok) telefonos segítséget kért az ő főnökeitől, kettőtől is (ez még a szokásos rutin*), és a szembesítési jegyzőkönyvek szerint beszámolt arról, hogy ez politikai véleménynyilvánítás. (* Azért tartom megjegyzendőnek, hogy ez egy rutin, mert az elmúlt 6 évben a mozgalmakban rengeteg olyan konteót hallottam, hogy rendőröket telefonon utasítják, pl. minisztériumokból.)

A harmadik, ami politikai szálra utal, hogy miután őszintén, precízen és mindenre kiterjedően elmondtam, hogy mit keresünk a Liget Projekt irodaháza előtt,

egyik pillanatról a másikra a békés beszélgetés akciófilmbe illő jelenetbe csapott át,

nem megfogják a kezemet, hanem azonnal kifeszítik, megtaszítanak egy zebrán, majd a rendőrautó nyitott ajtajának basznak hozzá. Mindez a semmiből. Miért érdekes még ez?

Az ezen a napon készült jelentésben le van írva, hogy nem álltam ellen. A jelentést az a három rendőr jegyzi, akik kint voltak a helyszínen, és akikkel szembesítettek is, és azt írják, nem volt ellenszegülés (az csak kiabálásban merült ki). Ehhez képest, a szembesítésen mind azt állította, ellenszegültem és ezt a nyilvánosságra került videóra alapozták.

Mikor hazudtak?

A videófelvételt nagynak nevezhető mintán ellenőriztem: 38 rendőrtől kértem, hogy nézze meg és elemezze.

Egyöntetű volt az a szakvélemény, hogy kétséget kizáróan fizikai erő által zuhantam az ajtónak.

A részeredmények eltérőek voltak, már csak azért is, mert volt, akinek meg mertem mutatni nem csak a nyilvánosságra hozottat. Így például, volt, aki azt mondta, hogy a csípőm és a felsőtestem által bezárt szög utal fizikai erőszakra, volt, aki szerint, a felsőtestem és lábaim tartásának nem egyezősége bizonyítja ezt stb. Mivel a szembesítésen az egyik – aki szintén leírta aznapi jelentésében, hogy nem szegültem ellen – odáig merészkedett, hogy azt is mondta, mivel kapaszkodtam az ajtóba, az már ellenszegülés. Csakhogy: túl azon, hogy ők löktek oda, egy még nem nyilvánosságra hozott képen egyértelműen látszik, hogy egy pontos „koreográfia” alapján egyszerre, egy jó határozott mozdulattal, karjaimat (kb. hónalj táján) oda rakták.

Csak a vájt fülűek kedvéért jegyzem meg, hogy a 38 alanyomból az egyik, azt is mondta, aki a nyilvános, rövidített verziót látta, hogy

nagy szerencse, hogy „eltaláltam” a zuhanás közben az ajtó fémből készült keretét, különben aznap nem a traumatológián, hanem a sebészeten kötök ki,

és az empátiával is rendelkezőknek: az üveg a mellkas és emlőtájamon volt. Ennyit a srác jegyzőkönyvi állításáról, hogy mire volt jó az, hogy kb. 1 másodpercre megfogtam az ajtó keretét.

Na, ennyit fasizálódó országunk, Néró által keltett politikai gyűlöletében felnövő generációjáról, és teljes szakmai generációjáról.

És itt most mindegy is, hogy a gyűlölet táptalaján cseperedő rendőrökről van szó, mert lehetnének pedagógusok, orvosok is, akik az állami szolgáltatás szektorában dolgoznak. Ez esetben pedig, ha a rendőrséget mint az állam szolgáltatását nézed,  át ne menj a piros lámpán, mert megtalál a fakabát, és a végén még felszabdalja – szakszerűtlen intézkedés okán – a testedet, ami esetleg a külső nemi szerved, ugyanakkor ne engedd el péntek este bulizni a felnőtté váló, de még annál fiatalabb gyerekedet, mert senki nem fogja megvédeni!

sebeszter.png

A technikások nem készítettek jelentést, mivel nem történt bűncselekmény. Így nyoma sincs. Hamis a tanú.

Az általam kezdeményezett eljárás eddig úgy áll, hogy nincs olyan állításom az ügy kezdeményezésében és a későbbi szembesítési jegyzőkönyvekben sem, amit minimum egy rendőr, vagy egy közokirat ne támasztana alá.

Várom az általam kifogásolt, hiányzó papírokat, majd a határozatot.

A rendőrség pedig várja tőlem a teljes videó felvételt, csak éppenséggel, most, hogy végeztem egy négyfejű táblázattal, amiben összesítettem az összes irat alapján, hogy ki mit mondott, és egyértelműen kiderült:

nincs alátámasztatlan állításom, azt gondolom, hogy ebből korrekt határozatot lehet hozni.

Meg amúgy is: az iratok közt szerepel egy Hivatalos feljegyzés nevű irat, ami a velem szemben elkövetett durva erőszakot mutatja be, ennek dacára a feljegyzést készítő előadó 2 flekken keresztül ír arról, hogyan – idézem – kiabálok. Nos,

-      a felvételen kiabálás nincs

-      a felvételen annak hangos követelése hangzik el, hogy mondják meg, mit követtem el

-      ha például ugyanis igazoltattak volna (mint ahogy nem tették), ki tudtam volna következtetni, de:

-      amikor telefonáltam, az egyik rendőr rám szólt, hogy ne tegyem, mert eljárás alá vagyok vonva (ez szabálysértő magatartásra vonatkozik, nem bűncselekményre)

-      ezt a telefonálás közbeni rám szólásból tudtam meg, addig ezt se tudtam

-      nulla jogi aktus volt a helyszínen (még csak nem is igazoltattak)

-      hirtelen rám vetették magukat (a semmiből), így:

-      akárha kiabáltam volna, még érthető is lenne, hiszen:

-      az agresszióra – természetszerűleg – reagál impulzívan az ember

-      a feljegyzés előadója – szemben azzal, hogy én nem kiabáltam – bizonyára kiabálna, ha az éjszakában két ember vetné rá magát a semmiből, bizonyára magából indult ki, amikor a feljegyzést készítette

Nos, mivel a papírok egyértelműen mellettem szólnak, a csatolt tárgyi bizonyítékot pedig az eljárásban ellenem forgatták, azaz annak „elemző” hivatalos feljegyzésén kívül semmi nem szól ellenem, átadjam-e a további tárgyi bizonyítékot az eljáró hatóságnak? Azt hiszem, hülye lennék megtenni.

Kérem ugyanakkor eljáró hatóságtól (jogosan, okiraton keresztül, nem csak e hasábokon) az alábbi papírokat:

-      a technikások (hivatalosan BTCS) helyszínen készített dokumentumát

-      a diszpécsereknél (hivatalosan TIK) keletkeztetett adatot, amely szerint sértettként, én hívtam ki a rendőrséget

-      az igazoltatás elmaradásáról szóló „igazolást”, ami egy rendszerből kiszűrhető (hivatalosan KÖNYIR)

-      az engem kihallgató készenlétes nyomozó szolgálati idejét 2016. június 27. napról

-      a szabadon bocsátásomról szóló, azonos ügy- és iktatószámon keletkezett hiányzó 4 iratot, amelyek a kihallgatási jegyzőkönyv előtt, a szabadon bocsátó papír után keletkeztek (már csak azért is, mert rohadtul kíváncsi lennék rá, hogy ha a sorrendiség az, hogy előbb elengednek, aztán kihallgatnak és a két papír közt születik még 4, és mindez az elengedésem után, akkor vajon, mik lehetnek azok?)

-      az aznap esti főnök (szolgálatirányító parancsnok) főnökének (a már Magyar Narancsban említett biz. Gyuri) bármilyen megnyilvánulását, hogy miért jelentett fel ellenszegülésért egy olyan jelentés alapján, amiben az van leírva, nem szegültem ellen

-      a tárgyi bizonyítékként benyújtott videó hiteles, valóságnak megfelelő leiratát

Nem kérem, mert – tudomásom szerint jelen eljárásban – nem tehetem meg, csak megjegyzem. Hogyan lehetséges az, hogy

az ügy (itt most a büntető ügyről van szó, miszerint én bűncselekményt követtem el)

tanúja éppen az a biztonsági őr, akire én hívtam ki rendőröket, mert fizikailag bántalmazott?

Nem kell hozzá Poirot-nak lenni ugyanis. A számomra, az általam kezdeményezett eljárásban hivatalosan átadott iratokból és egy 6.-7. kerületi ügyészségtől számomra megküldött irat összevetéséből simán kiderül ez a szabálytalanság is. Világos, ugye?

Bántalmaznak fizikailag, majd az ellenkező állítás alátámasztására éppen a bántalmazó a tanú. Őrület!

Zárójeles, kisbetűs rész:

1. egyrészt meglátásom szerint az a hatóság, amelynél betekinthettem az iratokba, még mindig nem bocsátotta rendelkezésemre az ellenmondások feloldáshoz szükséges iratok összességét;

2. a 6.-7. kerületi ügyészség levele (postabélyegző és tértivevény nélkül) szeptember 9-én 10.00 és 12.00 óra közt landolt a postaládámban, de az irat augusztus 15-én kelt. Hm. Teljesen történelmietlen, de mi van akkor, ha úgy alakul az általam indított eljárás, ha az augusztus 15-ei levél tartalmáról az elvárható időben, pld. 17-én értesülök, és így tekintek be az iratokba és így történnek a szembesítések?

Csatolom cserébe, az elfogásom napján készült röntgent – mivel az aktában eddig csak egy semmit nem bizonyító ambuláns lap van. Ami nem bizonyíték, mert

a bizonyíték a látlelet, íme:

rontgen1.png

Zöld vonal jelzi, ahonnan láthatóan letört a pirossal szegélyezett csontdarab

Az ambuláns lap szövege, ugye azzal indokolja, hogy a csont fragmentum (letört csont darab) „feltételezhetően” nem friss, hogy kerek. Hát, amint látható, egészen fordított Magyarország alakú (recés, érdes, mint egy Gillette), ill. hiányzik a közepéből egy kis háromszög. Ez még a Balesetiben (hivatalosan Orsz. Baleseti és Sürgősségi Int.) készült 2016. június 27-én.

kep2.png

A felkarcsontnak a rá merőleges csontba való beletolulása

Azóta azonban van egy MRI-m is, aminél precízebb képalkotó eljárás jelenleg a világon sehol nincs (ha nem az agyról, azaz fejtől lefelé lévő testrészekről van szó).

Ez a közelmúltban készült a Honvédban (hivatalosan Magyar Honvédség–EK), amely szerint ínszakadás, porctörés és a felkarcsont rá merőleges csontba történő „beleszaladásáról” van szó. Úgy mellesleg. Egészségügyi szakjogász nyelvre fordítva:

súlyos egészségrombolás és maradandó fogyatékosság.

Mindezt egyrészt alkotmányos alapjogom gyakorlása közben szereztem – és szerény meglátásom szerint ez polgárháborús körülményeket idézhet bárki lelki szemei elé. Másrészt sosem tartottam magam távol a sportoktól és az egészen vagány dolgoktól se, és soha semmilyen maradandó sérülést nem szereztem, pl. még csak el se tört soha semmim.

G'bye!

Konteómentes kisokos

Alábbiakban tisztázok néhány, az elmúlt hetekben kialakult félreértést, ami szerkesztési műveletből vagy a social media általi hálózatos terjedés okán félreértéseket okozott. A teljesség igénye nélkül.

Bordó sapkás vs. kék sapkás: nekik nem a „rangjuk” más, hanem egyszerűen más (teljesen más) munkahelyen dolgoznak.

A térfigyelő rendőr nem egy monitor mögött ül, és járókelőket figyel, hanem járőr.

A vállapon lévő szimbólumok a szervezeti hierachiában elfoglalt pozíciót jelölik, nem pedig azt, hogy mennyire szereti őket a főnökük. (Bocs, a konteó vagy inkább butaság terjesztőtől, ezt most leegyszerűsítettem.)

A minősítő körülmény nem azt jelenti, hogy az intézkedő joggyakorló minősít valakit, ez egy jogi terminus, ami jellemzi, meghatározza a cselekményeket. (Ha olvassa jogász és van kedve kommentelni és tud jópofán és egyszerűen írni, kérem a segítségét e magyarázathoz, mert meghaladta magyarázó képességemet.)

Magyarországon nincs katonai bíróság.

Az ügyszám nem azonos az iktatószámmal, de az ügyszámnak része az iktatószám. Az ügyszámból pedig azért deríthető ki az iratok keletkezésének sorrendje, mert az ügyszám magában foglalja az iktsz-t.

Szinyei Merse nem rendőr (hanem festő és csak volt), de a 6. kerületi rendőrség ebben az utcában van.

A kapitányságvezető azt jelenti, hogy egy kerületet felügyelő főrendőr, nem pedig azt, hogy a legfőbb rendőr és/vagy politikai hatalom.

A tiszt nem rendfokozat (köznyelven: rang), hanem némely rendfokozatok összesítő csoportneve.

A gyanúsítás egy jogi eljárási folyamat, nem az intézkedés része. (Ha olvassa jogász és van kedve kommentelni és tud jópofán és egyszerűen írni, kérem a segítségét e magyarázathoz, mert meghaladta magyarázó képességemet.)

A személyazonosító okmány nem feltétlenül a személyi igazolvány

Disclaimer: amennyiben fentiek összessége a valósággal bárminemű hasonlóságot tartalmaz, az a véletlen szüleménye.

Írta: Sebestyén Eszter

Támogasd a Nyugati Fényt - a cselekvő ellenzéki gerillamédiát!

48 komment

Az orrvérzésig tolt kampány visszaüt – Torkig vannak az emberek az agymosással

2016. szeptember 15. 12:28 - Első Kézből

Még soha semmit nem reklámoztak annyira ebben az országban, mint az októberi kamunépszavazást. Hónapok óta bődületes milliárdokért harsog tévében-rádióban-plakátokon a migráncs-propaganda.

Orbánék az egekig bombázták a tétet, mindent egy lapra tettek fel. Semmi másról nem beszélnek, ebben a témában viszont nincs az az aljas csúsztatás, hazugság, amit ne engednének meg maguknak. Már ott tartanak a riogatásban, hogy a (nem létező) migránsok majd elveszik a romáktól a segélyt és megerőszakolnak minden nőt.

Miközben mindenki tudja, hogy nem voltunk, nem leszünk célországa a menekülteknek. Elég kiírni a fizetéseket a határon, hogy még véletlenül se akarjon ide jönni senki. (A tömeges elvándorlás viszont egyre aggasztóbb munkaerő-hiányt okoz egyre több szakmában, de erről kussol a papagájkommandó.)

A marketinges főszabály szerint reklámból „minél több, annál jobb”, és baromi nehéz egy kampányt mennyiségi alapon túltolni. Most úgy néz ki, a Fidesznek ez a bravúr is sikerült.

tultolt_kampany2.png

A migránshíradóval teleerőszakolt olimpiai közvetítések, a sötétkék agymosással beborított utcák, a mindenhonnan hónapok óta ömlő őrület egyre több emberből vált ki immunreakciót. Az Index felmérése szerint nem hogy nőtt volna, de mérhetően csökkent a választási hajlandóság az utóbbi időben.

Csillagászati közpénzt szórtak el, mert ahogy a lopásban, úgy a propagandában sem tudnak mértéket tartani.

Épeszű ember viszont már felteszi magában a kérdéseket, amikor ilyen őrületes nyomulással találkozik. Tényleg úgy van-e, ahogy mondják, vagy hazudnak? Miért akarnak ilyen görcsösen rábeszélni valamire? Milyen aljasságokat akarnak ezzel a gigakampánnyal elleplezni?

Az emberek igenis megérzik, amikor hülyének vannak nézve. Pláne, amikor ennyire látványosan. Minél erőszakosabb az aluljáróban a kofa a borotvával meg a bőrövvel, annál nagyobb ívben igyekszem elkerülni.

Orbán most megadta a lehetőséget az ellenzéknek, hogy vereséget mérjen rá. Egyre világosabb, hogy a kamunépszavazásnak belpolitikai tétje van. Ha elmegy 4 millió ember, Orbán diadalt arat: lám, felsorakozott mögötte az ország és minden aljasságát legitimálta.

Ha a távolmaradásunkkal sikerül érvényteleníteni, akkor viszont Orbán a legfontosabb ügyében vereséget szenvedett. Dacára az őrületes nyomulásnak, dacára az elszórt milliárdoknak. Nincs az a G. Fodor Gábor vagy Mráz Ágoston, aki ezt képes legyen sikerként értelmezni.

A hátralévő hetekben tovább srófolják majd az agymosást és a riogatást. Bármilyen hazugságra készüljünk fel, mert képtelenek leállni, képtelenek mértéket tartani.

Ami a korábbi sikereiket hozta: a mindenkin átgázoló buldózermentalitásba fognak belebukni is.

Egyre többen ismerik fel: hazafias érdekünk megszabadulni attól a szellemi és anyagi kártételtől, amit a Fidesz nevű problémahalmaz jelent a nemzetnek.

Lájkolj minket a Facebookon!

Támogasd a Nyugati Fényt - hogy mindenkihez eljusson az igazság!

145 komment

Sebestyén Eszter: Így találkoztam az észak-koreai rendőrséggel Orbán Magyarországán

2016. szeptember 14. 11:40 - Első Kézből

Vendégszerzőnk: Sebestyén Eszter (civil aktivista, Ligetvédők-alapító)

A rendőri tanúvallomások alátámasztották az általam indított eljárásban tett kifogásaimat. Határozat még nincs. Az eljárás tanúvallomásai és okiratai minden esetben, legalább egy keresztmetszetben alátámasztják kifogásaimat. Jogosulatlan adatgyűjtés gyanúja is felmerül. Vállam konzervatív terápiával gyógyíthatatlan.

Süketnek tettettem magam, de nem vagyok hülye

A Magyar Köztársaság (nem elírás) rendőrsége válságos állapotban van. Az egyik, ellenük indított ügyben túl vagyok az iratbetekintésen és az összes „szembesítésen”. Ebben az eljárásban nem így hívják, de funkcióját tekintve az, ezért a továbbiakban idézőjel nélkül így nevezem. Nos, az általános rendőrségi helyzet lesújtó, deprimáló, égbekiáltó – még akkor is, ha van politikai szál. Alábbiakban kizárólag a saját esetemről írok, ugyanakkor az ügyekbe közvetlenül belelátóként úgy gondolom, általános lehet a probléma.

Amikor a rendőr egy súlyos jogsértésről úgy nyilatkozik, hogy „de hát, így szoktuk”; amikor meggyőződéssel, és őszintének tűnően állítja, hogy egy jogi folyamat az csak egy kérés (aztán csak le kell papírozni); amikor meg van győződve arról, hogy az helyes, hogy aki parancsot adott, az ellenőriz egy teljes eljárást (értsd: saját magát); amikor simán aláírhat, miközben nincs szolgálatban – és ezt te végignézed, az lélekölő, megsemmisítő. Ez csakis a végső csata lehet Isten és a Sátán között. Álmodban és ébren is az armageddon képe jelenik meg előtted. És szinte már azt is elfelejted olykor, hogy az ügy részese vagy. Mert a kilónyi döbbenet mega-felháborodáshoz vezet, majd gigányi apátiába csap át.

Mintha feléd kerekedne az egész, mert látod, hogy ez egy rendszer, amiben a számodra nagynak tűnő ügyed, vélhetően csak egy porszem.

Hogy is kezdődött? Nyár elején tetten értek alkotmányos alapjogom gyakorlása közben… (Részletek lásd: Csontom reccsent, a jogállam törött el) Mindeközben kitörték a vállam, majd gyártottak egy rakat nem létező papírt. 

elviszik.jpg

(Így viszik el az U-lakattal magát póznához kötő, békés aktivistát a Közlekedési Múzeumnál történt csata napján)

Az ügyben több eljárás folyik, a 6-7. kerületi ügyészség meg téli álmát alussza, ami igen fura 40 fokban. Na, de térjünk vissza oda, mi történt a szabad véleménynyilvánításért vállkitöréssel történő megbüntetésem után!

Amikor a tettenérést követő 8. órában elhagyom a Szinyei-kapitányság épületét azzal a jó tanáccsal, hogy jelentkezzem magam kihallgatásra, telefonálok másfél hét múlva, hogy ki az előadó és mi az ügyszámom. Két helyen állítják, hogy nem tudják, ki vagyok, nincs ilyen ügy, nem fogtak el ilyen nevű elkövetőt. Kapcsolgatnak még házon belül ide-oda, végül valahol adnak egy 4-jegyű „ügyszámot”, ami hozzám tartozik, s kisvártatva egy előadó nevét is. Itt még csak nevettem, nem gondoltam, hogy a helyzet ennyire súlyos. Világos, ugye? Egy rendőrségi alkalmazott (legyen bármi is a munkaköre és rendfokozata) kimond a szájával olyat, hogy az én ügyszámom XXXX, azaz 4 karakterből áll. Nyilván ez az iktatószám volt, azaz az ügyszám egy része, de mégis csak nevetséges, hogy ezt a szakavatott teljes meggyőződéssel ügyszámnak nevezi. Gondolom én, hogy az óvodapedagógus nem középiskolás fokon pedagogizál, és fordítva, de azt is gondolom, hogy mindketten tudják, hogy a gyerek az nem növény, a szülő pedig nem egy sárga tányér.

No, eztán a remek tapasztalat után beballagtam a rendőrségre, hogy hallgassanak ki. Az előadó már az első alkalommal is zavarban volt, beszélt össze-vissza, hogy ezt miért nem teheti meg (akit részletesebben érdekel ez a rész, itt és itt olvashat utána), ez után még 3-szor próbálkoztam nála, megkaptam tőle azokat a papírokat, amikről a médiából szereztem tudomást, megtudtam tőle továbbá, hogy voltam fogdán. Ez a rész különösen vicces volt, hirtelen úgy kezdtünk el viselkedni, mint két jó viszonyban lévő ovis. Azt mondja, miközben adja az aláírásommal ellátott papírokat, hogy már csak egy van hátra, a fogdáról szóló. Mire én: de én nem is voltam fogdán, ő: de, én: nem, ő: de. Majd: nem, de, nem, dedede, nemnemnem, de, nem. Amikor éreztem, hogy ez már kínosan ovis, abbahagytam, aztán leesett az is, hogy bölcs lett volna csöndben maradnom, akkor eggyel több olyan papírom lenne, ami nincs is. Így hát, ezt buktam, de annyira nem vagyok pusztán ettől az egy kis bakitól elkeseredve. Ha ontológiai művet vagy sci-fi-t akarnék írni, ahhoz így is van alapanyag bőven. Miért?

Két hónap alatt egyszer sem voltam kihallgatáson, viszont a médiában – a BRFK közleménye alapján – elképesztő dolgok jelentek meg rólam. Miért?

Az eset után két nappal, amikor már egynapos volt a Népszabadság információja (Válltörés lett a ligetvédők graffitis akciójából), és azt elég sokan átvették (másodközölték), majd erre reagálva kiadott a BRFK Sajtó egy elég abszurd közleményt, ezért tartottam egy sajtótájékoztatót, ahol ott volt az MTI és az összes híradó (leszámítva az M-betűset, ahol mindenkit azért fizetnek, hogy kiszolgálják nemzetünk Néróját és annak politikai dinasztiáját), és elég határozottan és világosan elmondtam: a BRFK Sajtó közreadott információjának az az oka, hogy a 6. kerületiek félretájékoztatták őket. Ehhez a mai napig tartom is magam. Úgy gondoltam, egy országos hír elég ahhoz, hogy észbe kapjanak és csináljanak már a lajhárok valamit. De nem így történt. Ezért eljárást kezdeményeztem, amelyben megvoltak a szembesítések és egy, a rendőrség részéről iratbetekintésnek nevezett, részemről legfinomabban szólva is részleges iratbetekintés. Ezekből a következők derülnek ki.

1. Két ügyszámom van. Világos, ugye? Egy hónapig semmilyen ügyszám nem volt, aztán hirtelen kettő lett. (Ha egy cselekményben több ügy van, akkor közös ügyszámra teszik őket normál esetben.)

2. Az egyik ügyszámon lévő ügy szerint (a „rejtélyes” számokból s azonosítókból kiderül):

a) előbb elengedtek a kapitányságról, aztán kihallgattak

b) ugyanezen ügyszámon van egy olyan verzió is, hogy kihallgattak és vallomást is tettem

c) a „rejtélyes” számok szerint – ahogy „a” pontban írtam – előbb történt az épület elhagyása és utána történt a kihallgatás (gondolom, egy kávézóban vagy az 1-es metrón), de az iratok időpontot is megjelölnek (ez a szöveges részben van, mint akármilyen polgári jegyzőkönyv esetén is), ami szerint azonban a kihallgatás volt előbb, és aztán engedtek el, csakhogy:

d) a teljes kihallgatás (és annak egy alternációja szerinti vallomástétel) és rabosítás mindössze fél órát vett igénybe, csakhogy:

e) a kihallgatás idején a Balesetiben (hivatalosan OBSI) voltam, non plus ultraként pedig

a készenlétes nyomozó, aki kihallgatott, nem volt szolgálatban, amikor kihallgatott

f) továbbá két papír árulkodik szabadon bocsátásomról, mindkettőn más aláírás szerepel, és más-más időpontról szólnak

3.) Az ügyről készült első jelentés (hivatalosan elfogás végrehajtásáról/kényszerítő eszköz alkalmazásáról) tartalmazza:

a) a véleménynyilvánítás szabadságával éltem

b) nem szegültem ellen

c) durva fizikai erőszakot követtek el ellenem (ez szerencsére részletesen le van írva)

d) véletlenül sem tartalmazza a leíró rész, hogy bűncselekményt követtem volna el, egy ráutaló sor sincs, és hiányzik belőle olyan apróság, hogy elfogtak volna

e) fentiek dacára, ugyanebben a jelentésben a cselekményt leíró szakasz után, sortörés, majd értékelés: a BTK 371. § szerinti bűncselekmény (rongálás) és ugyanezen trv. II. tv. 216. § szerinti szabálysértés (ellenszegülés)

sebestyen_eszter_1.jpg

(Sebestyén Eszter a válltörés után, fotó: Blikk)

Hm, úgy néz ki, hogy a fiúk jól megtanulták, hogy a jó hazugság 90 százaléka igaz, csak éppenséggel a közokiratok terén nem biztos, hogy így van. Miért? Mert ez egyszerűen rettenetesen rosszul néz ki.

Kábé úgy, mint amikor egy szakdolgozati értékelés szöveges része mondjuk, 4-esre értékel, az ajánlott érdemjegynél meg számmal kiírva ott virít egy kapa. Vagy amikor egy kórházi iraton a diagnózis vakbélgyulladás, a terápia meg valamilyen szemcsepp.

Ki volt a fogvatartásról kiértesített személy, és ki volt bent a fogvatartásom alatt a 6. kerületi rendőrségen?

Mi derül még ki a papírokból?

a) kiértesítettek egy olyan személyt fogvatartásomról, aki még csak nem is a rokonom, főleg nem közeli hozzátartozó – vagy igen, az…, de ez esetben multiplex személyiségzavarban szenvedek

Na, mi lehet a megfejtés? Vajon – a jelentés szerint – ki lehetett a kiértesített személy fogvatartásomról?

b) ugyanakkor a név mögött zárójelben az Ő címe szerepel, miközben én telefonszámot adtam meg

c) előállításom alatt bejött Egy közeli hozzátartozóm, de nem engedték be hozzám, mondván engem kihallgatnak épp, ez hajnal 2:00 és 2:30 közt volt, így van egy újabb kihallgatási időpontunk is (a másik kettő mellett), de nem is ez a lényeg, hanem:

d) az egyik iraton az Ő (másik Ő) tartózkodási helye van megadva az én tartózkodásimnak, és hát ez, éppen a nem létező kihallgatási jegyzőkönyv, így kérdés:

e) honnan szedték azt a címet, amikor egyikünknek se hivatalos címe

f) ugyanez a kérdés felmerül annak a közeli hozzátartozómnak az esetén is, akinek a telefonszámát adtam meg, és a jelentés szerint az Ő címén egy olyan embert értesítettek, aki nekem nem rokonom, mi több, nem is az a személy, aki érdeklődni ment a kapitányságra

Akárhogy is van: a rendőrség szerint van egy férjem, akiről nem tudják, hogy a kiértesített, vagy aki bejött érdeklődni, mindenesetre szerencsére egy másik rendőrségi papír arról árulkodik, hogy hajadon vagyok és egy gyereket egyedül nevelek mindössze 120. 000 forintból.

Egyszer nagyon szeretném megtudni, hogyan gyűjtötték be ezeket az információkat, egész pontosan adatokat, amikből következtetés útján információkat gyártottak. És itt szinte mindegy is, hogy valósak, vagy sem, mivel, ha az egyik valós, a másik nem lehet az, vagy egyik sem az.

Mert itt a lényeg: az adatszerzés módja.

„Ez az a pont, ami miatt egészen biztos, hogy van ügyemben politikai szál…” Innen folytatjuk!

Disclaimer: amennyiben fentiek összessége a valósággal bárminemű hasonlóságot tartalmaz, az a véletlen szüleménye.

Írta: Sebestyén Eszter

Kövess minket a Facebookon!

Kérjük, támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

49 komment

A Fidesz hét éve lopja a borunkat. És mi ezüsttálcán kínálunk mellé sajtot, és kérdezgetjük: ízlik-e.

2016. szeptember 12. 15:06 - Első Kézből

Egy emberként ünnepelte az ország a „fagyállós gazda” másodfokú ítéletét. Eszerint V. Pálnak mégsem kell börtönbe mennie: 7 év letöltendő helyett megúszta másfél év felfüggesztettel.

A férfi bűne az volt, hogy fagyállót kevert a saját pincéjében tartott borába, hogy megleckéztesse a bort megdézsmáló tolvajokat.

Ám a leckéztetés túl erősre sikerült: egy betörő meghalt a fagyállós bortól. Életét talán megmenthették volna, ha idejében felismerik a mérgezést. Ám mivel rendszeres dizájnerdrog-használó volt, a család a szernek tulajdonította a kábult állapotát. Így túl későn került orvoshoz, már nem tudták megmenteni az életét.

fagyallos_gazda.png

(képen: V. Pál, a "fagyállós gazda")

Az ítéletről szóló cikkek alatt 100 hozzászólóból 95 a borosgazda pártján áll. A kommentekben megjelenő fő érvek:

  • Megérdemelte a tolvaj, miért kellett betörni és lopni
  • Az apa ne hőbörögjön, inkább nevelt volna tisztességes embert a fiából
  • A gazda a saját telkén azt tesz a saját borába, amit akar

Ha e kommentekből kellene megítélni az országot, könnyen azt gondolhatnánk, hogy Magyarország egy virágzó kapitalista ország, amely csupa öntudatos polgárból áll, ahol tűzzel-vassal védik a magántulajdont.  

Nem is lenne ezzel baj, minden sikeres társadalom alapja a magántulajdon szentsége. Hiszen akkor fogok dolgozni, vállalkozni, értéket termelni, ha biztos lehetek benne, hogy a házam, telkem, cégem, és a munkám minden gyümölcse az enyém marad, azt tőlem senki el nem veheti.

Tegyük hozzá: ha a gazda „leckéztetni” akart, egy nagy adag hashajtó bőven elég lett volna. A lopás bűn, de még Szent István idejében sem járt érte halál, csak kézlevágás.

Mindenesetre a cikkek alatt tetőfokára hágott a polgári öntudat, mindenki bőszen védte a gazdát és átkozta a tolvajt.

De álljunk meg egy szóra: melyik országban is történik mindez?

Ja igen, megvan. Ott, ahol Orbán Ráhel férje 30 éves korára közbeszerzésekből lett milliárdos. Ott, ahol Matolcsy úgy szórja az adófizetők pénzét a rokonságnak és a pereputtynak, mintha olajnagyhatalom lennénk. Ott, ahol az Orbán-família vagyonát 6,9 milliárdra becsli a Forbes-magazin.

Ott, ahol a költségvetés jelentős részét a miniszterelnök strómanjai viszik haza közbeszerzésnek álcázva. Ott, ahol Orbán tízmilliárdokért költözik a budai Várba és minden zseléfejű fidelitaszosnak kacsalábon forgó palotája van már. Ott, ahol az alvilág válogatott maffiózói hetente vallanak Rogánra. És folytathatnánk a sort jövő hét szerdáig…

Hol marad a jogos felháborodás a milliószor nagyobb tételek esetén? Amikor nem pár liter borról, hanem az életünk munkájáról, a gyermekeink/unokáink jövőjéről van szó?

Ha a társadalom 95 százaléka szerint megérdemelte a halált a fagyállós bort lopó szerencsétlen, akkor mit érdemel az a bűnszervezet, amelyik hetedik éve maffiamódszerekkel rabolja a közvagyont?

Kövess minket a Facebookon is!

Támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

156 komment

Kipukkant a Pukli-lufi: a civil sztár nem akar kormányváltást

2016. szeptember 08. 19:32 - Első Kézből

Tisztességes ember számára rossz előjel, ha a fideszes propagandamédia kezdi őt körbeudvarolni. Korábban ez történt Szili Katalinnal, Hiller Istvánnal, most pedig a Tanítanék Mozgalom vezetői vannak soron.

Pár napon belül Pukli István és Pilz Olivér is a vérfideszes Magyar Időkben „nyugtatta meg” a nagyérdeműt: dehogy akarják ők elsöpörni az Orbán-rendszert, céljuk csak a „hibák” javítgatása.

pukli-lufi.png

A legnagyobb csalódást Pukli István okozta a demokratikus közvéleményben. A Teleki Blanka igazgatója pár hónapja hatalmas lendülettel robbant be a közéletbe. Sokan már úgy tekintettek a mozgalmára, hogy az majd az Orbán-rezsimmel szembeni polgári ellenállás beizzítója lesz.

És legyünk őszinték, Pukli mindent meg is tett, hogy az ellenzéki szavazók a nagybetűs Reményt lássák benne. Harcias szónoknak pozicionálta magát, aki amellett hogy megalkuvás nélkül képviseli a tanárok ügyét, a színpadon politikusként viselkedik: követelésekkel áll elő, ultimátumot ad a kormánynak, tömegeket állít maga mögé.

Az elmúlt időszak fejleményeit nézve, sajnos kijelenthetjük: kipukkant a Pukli-lufi.

Pukli István a narancsmédiának adott interjújában azt mondta: nem az Orbán-rezsim eltakarítása a cél, csupán az, hogy vegyék észre és javítsák ki a hibákat. Pukli tehát nem akarja észrevenni, hogy az oktatás problémái a rendszer lényegéből fakadnak.

Az erőszakos dilettantizmus, a mindent centralizáló, sablonosító, elnyomó igyekezet egyenesen következik az orbáni hatalomgyakorlásból.

Nincs mese, itt nem lehet félrebeszélni. Tisztességes ember számára nem lehet cél a toldozgatás-foldozgatás, csakis ennek az önkényuralomnak a mielőbbi elsöprése, a demokratikus jogállam visszaállítása.

Pukli az említett interjúban közölte azt is (idézzük szó szerint):

„egy dolgot nem szeretnék, hogy ebben az országban baloldali fordulat legyen.”

Továbbá:

„Én 2010-ben és 2014-ben Orbán Viktorra és pártjára szavaztam”

Ennyi, végre a helyükre kerültek a dolgok. Pukliék nem fogják helyettünk elzavarni a Fideszt, az ábrándos civil csodavárásból nem lesz változás. Tetszik-nem tetszik, a választott pártjainktól kell megkövetelnünk az érdekeink képviseletét, hiszen 2018-ban továbbra is úgynevezett pártokra lehet majd szavazni.

Fotelből való ATV-nézés helyett nekünk kell megszerveznünk magunkat. Másfél évünk van a választásokig. A Fidesz minden elképzelhetőt meg fog tenni a saját győzelméért.

És mi, tisztességes, jó szándékú ellenzékiek?

Kövess minket a Facebookon is!

Támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

6 komment

Schiffer András nagynénje: „Szégyelltem a Schiffer nevet, amikor András szemkilövetőkről hadovált!”

2016. szeptember 04. 11:30 - Első Kézből

Exkluzív! Csak a Nyugati Fénynek nyilatkozott Schiffer András nagynénje, Schiffer Anna, aki szerint politikus unokaöccse szégyent hoz a Schiffer névre, amikor jobbikosokkal haverkodik, a baloldaliakat szidja és „szemkilövetőkről” hadovál.

schiffer_anna2.png

- Miért törölte Önt az ismerősei közül Schiffer András?

- Amikor az unokaöcsém először beszélt nekem a pártszervezési terveiről, csak annyit mondtam neki: „Na ne!” Miután megalapította a Lehet Más a Politikát, 2010-ben rájuk szavaztam és drukkoltam, hogy alternatívát kínáljanak a megszűnt SZDSZ-es és a kiábrándult MSZP-s szavazóknak. Figyelemmel kísértem szárnypróbálgatásaikat, és ha volt mondanivalóm, észrevételem, megírtam Andrásnak. Egy ilyen véleményem után vettem észre, hogy törölt az ismerősei sorából.

- Ezután írta neki azt a nyílt levelet, amelyben egyebek mellett az áll: „riadtan szemlélem fóbiás Gyurcsány-gyűlöletedet, és meghökkenten kaptam fel fejem az első Jobbikkal való összefogásra utaló LMP-s megjegyzésre. (…)Sem dédapád, sem nagyapád soha nem értett egyet szélsőséges politikai véleményekkel, soha, semmilyen körülmények között sem lettek volna hajlandók jobboldali szélsőségesekkel együttműködni. (…)Te Őket tagadod meg mindennapi politizálásoddal, nevükre, bennem hordozott emlékükre hozol szégyent!”

- Kaptam emiatt a levél miatt sokaktól hideget-meleget. De nem bántam meg, sőt: minden állítását fenntartom és fokozottan érvényesnek gondolom.

- Hogyan érinti, hogy András rendszerint elképesztő indulattal beszél a baloldalról, eközben barátságos és nyitott a szélsőjobb irányába?

- Az új párttal nyilván igyekezett önálló arculatot kialakítani. Hogy ehhez miért volt szükség részéről a gyűlölködésre, miért volt szüksége a Jobbik felé tett lépésekre, a mai napig nem tudom. De azt gondolom, ez az LMP-n belül sem kapott egyértelmű támogatást, hiszen hamarosan szakadtak. És talán a kétkulacsos politizálása miatt kellett lemondania is. De ezt nem tudhatom biztosan, hiszen nem vagyunk beszélő viszonyban.

- Követi a politikát? Hogyan értékeli a mai kormányt, milyen reményt lát a kormányváltásra?

- Családi „fertőzöttség” a politika iránti érdeklődésem, sokkal több figyelmet fordítok a napi politikára, mint ami „egészséges”. Aggódva tapasztalom, hogy nem lehet más a politika, hogy a felmorzsolódott SZDSZ helyett nincs baloldali-liberális erő, hogy a mai pártok nem kínálnak működőképes alternatívát a fideszes hatalommal szemben, amely viszont tönkreteszi az országot, tönkreteszi a gyerekeim, az unokáim jövőjét. Hogy eközben Schiffer András, az egykori ifjú baloldali miért ilyen megengedő a (szélső)jobb irányába, és miért kommunistázik, gyűlölködik egykori elvtársaival szemben, nem tudom.

- Nagy vihart kavart, amikor Schiffer András a Budaházy-ítélet kapcsán egy szóval nem ítélte el a bűnöst, de kapásból Morvai Krisztina tempójában „szemkilövetőzni” kezdett. Ezzel sikerült összemosnia szándékos terrorcselekményeket a rendőrség szakmai hibáival, ami nonszensz. Hogy érezte magát ekkor?

- Amikor Budaházy kapcsán „szemkilövetőkről” beszélt, egy pillanatig szégyelltem, hogy azonos a vezetéknevünk. De később arra gondoltam, hogy több Schiffer viselte ezt a nevet, akikre büszke vagyok, mint a felejthető dr. Schiffer András, mert a puha gerincűek felejthetőek.

Kövess minket a Facebookon is!

Támogasd a Nyugati Fényt - a valódi ellenzéki médiát!

33 komment